A PRIMAVESI-VILLA – NEMZETI KULTURÁLIS MŰEMLÉK
A PRIMAVESI-CSALÁD
Az Észak-Itáliából szárnazó Primavesi-család 1848 után telepedett le Olomoucban, mégpedig a város Felső téren, ahol bankot nyitottak. Később a téren két ház is volt a család tulajdonában, ezeket Josef Hoffmann tervei alapján újították fel. Azon a részen álltak, ahol a mai Madlen Cukrászda megszakítja az árkádokat, 1937-ben azonban minkét házat lebontották.
A család jeles képviselője, Otto Primavesi 1868-ban született. 1894-ben feleségül vette a Burgtheater színésznőjét, Eugenia Butscheket, akinek kiváló kulturális kapcsolatai voltak Bécsben. A Primavesi-házaspár hamarosan támogatni kezdte a Wiener Werkstätte körébe tartozó ígéretes művészeket, mint Anton Hanak, Gustav Klimt, Josef Hoffmann, Koloman Moser, Oskar Kokoschka vagy Dušan Jurkovič. Később Primavesiék támogatókból a neves kézműves műhelyek tulajdonosaivá váltak.
A házaspár 1905-1906-ban a bővülő család igényeinek jobban megfelelő házat építtetett, amely a „Művészetbarátok háza“ nevet kapta. Az új villa, ami maga is műalkotásnak tekinthető, lehetővé tette, hogy gazdag műgyűjteményt alakíthassanak ki benne. A villát két neves építész – Franz von Kraus és Josef Tölk – tervezte, és a Mrasek Olmütz építőipari cég kivitelezte. A bejárat előtt lévő, Anton Hanak tervei alapján készült mozaik kialakításában maga a Primavesi-házaspár is részt vett. A bútorok és a berendezési tárgyak, beleértve a szőnyegeket, szobrokat, radiátorburkolókat, edényeket, képeket, tükröket, vízcsapokat és vázákat a Wiener Werkstätte műhelyeiben készültek. Új otthonukban Primavesiék fokozatosan létrehozták az akkori legnagyobb Gustava Klimt gyűjteményt, amihez hasonló gyűjteménye csak a bécsi Lederer-családnak volt. A Primavesi-villában rendezett estélyek kulturális eseménynek számítottak, amelyeken a házigazdák a kor neves személyiségeit látták vendégül.
A Primavesi-család olomouci sikereinek végett vetett az első világháború, melynek során úgy döntöttek, hogy Bécsbe költöznek. 1918 után eladták mindazokat a műtárgyakat, amelyeket nem vittek magukkal. A villát 1923-ban a přerovi cukorgyárosoknak adták el, akikkel Otto Primavesi üzleti kapcsolatban állt. Tőlük a villát 1926-ban Dr. František Koutný vette meg, aki az épületben 1927-ben magánszanatóriumot létesített. Emiatt a lakórészt szülőanyáknak szolgáló kórtermekké alakították, továbbá az épülethez hozzáépítettek két műtőszobát, amivel a szecessziós építészeti remekmű elvesztette varázsát.
Dr. F. Koutný halála után a szanatórium Dr. Robert Pospíšil tulajdonában került, aki azt egészen az 1952-es államosításig vezette. 1955-ben az épületben a csehszlovák szocialista egészségügy járási rendelőintézetet alakított ki (OÚNZ), ami az épületben 1992-ig üzemelt.
A viharos 90-es évek után Dr. R. Pospíšil unokája a villa felújítása és a nyilvánosság számára való megnyitása mellett döntött.
AZ ELŐCSARNOK
Az előcsarnok az angol építészet tipikus példája, amelynek szerves része az első emeletre vezető angol stílusú lépcső. A lépcső alatt ún. bay window található, a felette lévő hatalmas ablakon pedig Olomouc 1706-ban, tehát a város látképe 200 évvel a villa keletkezése előtt. A kandalló Anton Hanak tervei alapján készült. Vele szemben az 1906-os évszám és a következő felirat olvasható: „Az élet mindig előre vezet, nem vissza.“ A múlt és a jövő egy tengelyt képez. A kandallónál látható, Mäda Primavesit ábrázoló plasztika ugyancsak A. Hanak alkotása. A mozaikot a Pimavesi-házaspár készítette A. Hanak terve alapján.
AZ EBÉDLŐ
A főasztal és a körülötte levő székek 1912-1913-ból származnak, abból az időből, amikor A. Hanak a csarnokon dolgozott. Az ebédlő ünnepi ebédek és vacsorák színtere volt, melyeken olyan neves személyiségek vettek részt mint Josef Hoffmann, Anton Hanak, Emilie Flöge vagy Gustav Klimt. Ugyanebből az időből való a porcelán tároló vitrinszekrény valamint a szekreter. Az eredeti berendezésnek ez a része különböző helyeken, például kastélyokban vagy múzeumokban élte túl a kommunizmus korszakát. A világítás 2006-ból való, amikor Jarmila Zahradníková az A. Hanak tervezte radiátorburkolatok mintája alapján két csillárt és tizennégy fali lámpát készíttetett (Strakoš műhely). Az ablakok külső oldalán levő virágtartók ahhoz a sorozathoz tartoznak, amit ugyancsak A. Hanak tervezett, és amelyekből csak néhány darab maradt fenn. A fa ajtókon lévő kilincsek a Wiener Werkstätte műhelyéből származnak, és Anton Pospichal terve alapján készültek.
A TÉLIKERT
Primavesiék idejében a télikert loggiaként, majd tornateremként szolgált. Itt látható az eredeti Éjjeliőr fényképe, amit A. Hanak 1907-ben helyezett itt el, valamint a szobrász „A mindennapi gyermek“ plasztikája, ami az életnek örülő kisfiút ábrázolja. A szobor talapzatát képző fejek a rossz emberi tulajdonságokat – a gyűlöletet, szégyentelenséget, irigységet, ellenségeskedést – jelképezik. A kisfiúszobor eredetileg a kerti szökőkút része volt, amelyen a fejeken lógó kígyók szájából folyt a víz. A kertben található „Paraszt“ szobor A. Hanák alkotása, a parasztot ábrázoló portál pedig abból házából való, ahol a Primavesi-család a villa felépítése előtti lakott. Ez a tulajdonosok a múlt művészei iránti tiszteletét jelképezi.
A FEKETE SZOBA
A fekete szoba vagy szalon Otto Primavesi dolgozśzobája volt, melynek eredeti bútorzata Josef Hoffmann tervei alapján készült. A mai berendezés az 1990-es évekből származik, és az ebédlőben található, Anaton Hanak által alkalmazott motívumok alapján készült. A falakon olyan Klimt-festmények másolatai láthatók, amelyek a család tulajdonában voltak – Barátnő, Hölgy legyezővel, A nő életének három szakazsa, Vízikigyók. Az egyetlen erdeti kép a Mäda Primavesi portréja, amit Michael Esson festett 2016-ban.
A GALÉRIA
A galéria eredetileg az előcsarnok része volt, később váróteremként szolgált. A teraszra és a kertbe vezető átjáró egy tengelyt képez a főbejárattal. Ez a villa elrendezésében alkalmazott öt tengely egyike. Az itt látható portrék William Ungeram művei, a Klimt macskával című kép Petr Štefan festménye.
A PIROS SZOBA
A piros szoba vagy szalon Eugenia Primavesi dolgozśzobája volt. A bútor a Wiener Werkstätte-ben készült Anton Pospichal tervei alapján. A szobából ajtó nyílik az egykori beteg elkülönítő szobába, ami ma szállás lehetőségként szolgál. Mäda Primavesi portréja (1912-1913) Klimt egyetlen gyermekportréja. A kép eredetileg Otto íróasztala fölött függött (ott, ahol most a Hölgy legyezővel látható). A képet Gustav Klimt 1913. december 3-án küldte Mäda Primavesi 10. születésnapjára, személyi poggyászként a Bécs-Olomouc postavonattal. A portré később a család nyári rezidenciájába, Kouty nad Desnou-ba került, ma pedig a New York-i Metropolitan Museum gyűjteményébe tartozik.
Klimt Eugenia Primavesiről ugynebben az időben festett portréját 1942-től elpusztultnak hitték, ám halála (1962) után – bécsi lakásában – a Josef Hoffmanntól kapott teáskészlet fölött megtalálták. Napjainkban a japán Toyota Municipal Museum of Art gyűjteményébe tartozik.
Otto Primavesi annak idején a két festményért 50 000 koronát fizetett Gustav Klimtnek. 1914-ben egy korona 5,18 euróak felet volna meg, 1918-ban már csak 0,39 eurónak. Ez volt a fő oka a Primavesi-bank, majd a Wiener Werkstätte csődjének, és Otto 1926-ban elkövetett ögyilkosságának.
A jelenlegi kávézó helyén volt a házat kiszolgáló alagsori gépház. Ide torkollott a központi porszívó rendszer, itt volt a villanyáram generátor, továbbá egy kétszintes borospince.
Később ezekből gondnoki szolgálati lakást és mosókonyhát alakítottak ki.